"Ne akard a hegyet eltolni, elég, ha egy-egy kavicsot odébb tolsz"

Palya Bea a vállamra csücsült és egyre csak azt kérdezgette:

- "Ki vagy? Mit akarsz? Hová tartasz?"

Nem tágított, velem volt, mindenhová követett és végül megtört: úgy éreztem, illik neki válaszolni, hiszen mégis csak egy közismert énekesnőről van szó. Kicsit bizonytalanul azt suttogtam: 

- Írni akarok az embereknek - tollal, tűzzel, fénnyel.

Ott maradt a vállamon és duruzsolt a fülembe: 

- "Just do it! Csak csináld! Csináld!"

Sok könyvet elolvastam már, motivációs filmeket néztem, tanfolyamokat végeztem... és mégis mindig elakadtam. Ismerős, ugye?

Rá kellett jönnöm, én magam akadályozom meg a beteljesülés megvalósulását, mert nem akarok céltáblája lenni a megítéléseknek, a negatív kritikáknak. Az elismerésért próbáltam mások elvárásainak megfelelni, de az meg nekem nem volt jó - úgy éreztem, csukott szemmel és összekötözött kézzel kell alkotnom. Hogyan lehet ezen felülemelkedni?!

A válasz egy népszerű közösségi oldalon jött velem szembe online tanfolyam formájában: "SZERETEM AZ ÖTLETEIMET"

Hmmm... az bizony eddig kimaradt - én "csak" megvalósítani akartam őket. Olyan volt ez, mint amikor azt olvastam, hogy "állj a tükör elé és mondd: szeretlek"! Ráadásul a mostani instrukciót még csak kötni sem tudom valami kézzelfogható dologhoz, mert teljesen láthatatlan, anyagtalan valami.

• Átolvastam a kurzustematikát: részletes.
• Mérlegeltem, mennyit fizetek/mit kapok: korrekt (letölthető segédanyagok, visszanézhető videók, konzultációs alkalmak, csoport tagság, módszerek, gyakorlatok, feladatok).
• Lecsekkoltam az online felületet: profi.
• Oktató: Palya Bea - upsz! Meglepődtem, kíváncsivá tett - vajon hogyan tud nekem segítséget nyújtani egy igencsak szabadelvű énekesnő (akiről valamiért mindig Janis Joplin jut eszembe)?

Hát jól van, Bea! Nyitott vagyok! Csapjunk a húrok közé!

Ugye, érdekel, milyen elvárásaim voltak?

(Ha ismersz, tudod, hogy kritikus és maximalista vagyok magammal és másokkal egyaránt).

• Be akarom azonosítani, hogy mi gátolt eddig az ötleteim megvalósításában.
• Meg akarom érteni, miért torpanok meg a cél előtt.
• Meg akarom tanulni, hogyan tervezzek, hogyan tartsam a fókuszt a célon, hogyan törjek át az alkotói gátakon.
• Tágítani akarom a határaimat, le akarom győzni a félelmeimet!
• Az álom már kevés - végig akarom vinni a folyamatot! Sőt, meg akarom ízlelni a sikert!

Gondolom, ezek után az is izgat, ki tudom-e pipálni a fentieket, megkaptam-e, amit kértem?

Lássuk csak...

Az első, amit megtanultam, hogy az önmegvalósításhoz önismeret kell - ennek tudatában lehet csak az álmokat célokká alakítani, a célokat pedig megvalósítani.

Meg kellett határoznom, mit akarok, ki vagyok én az ötletem megvalósításában, hol vagyok én ebben az ötletben, mi a motivációm, mit szeretnék átélni a folyamat során és mit, ha megvalósult?

Az öndefiníció nem egyszerű feladat, hiszen le kell döntenem magamban a falakat (megismerés - elfogadás - megszeretés). Minden kreatív folyamat az önszeretet felé terel - az emberek többsége, beleértve engem is, ebben szenved hiányt. A szeretet a közelség szinonímája - akit szeretek, közel engedem magamhoz. Nem ítélem meg, elfogadom. Lássuk be, ezt saját magunkkal a legnehezebb megtenni. Érdemes megtalálni a kapcsolódást a gyerekkor és a jelen között - ki kell gyomlálni a múlt okozta nehézségeket, fájdalmakat, félelmeket.

Második tanítás: barátkozz magaddal az íráson keresztül! Légy kíváncsi a saját gondolataidra, szánj időt magadra! Sokkal nagyobb hatása van az írott szónak, mint a fejben cikázó gondolatoknak.

"A fájdalom feleződik, az öröm megsokszorozódik az írás során".