Kosár
0
£0,00
DE JÓ NEKED!
2021.01.11
Hányszor van az, hogy - egy eleve rosszul induló reggelen - azzal kezded a napodat, hogy felkukkantasz a kedvenc közösségi oldaladra, végiggörgeted... és egyre ingerültebben megállapítod, hogy másnak milyen jó!
Az egyik ismerősöd a pálmafák alól vigyorog vissza rád, a másik az új házának a kulcsát tartja a kezében, a harmadik a kocsijával dicsekszik, a negyedik épp egy öltönyös munkahelyi partin érzi jól magát, az ötödik a gyerek diplomaosztójával büszkélkedik, aztán van olyan is, aki az esküvői képeivel árasztja el az oldalt vagy épp az izmos testével kápráztatja el az ismerőseit... lehetne sorolni, hogy ki mennyire sikeres, értékes és boldog, meg hogy mi mindene van, ami neked nincs és szép lassan padlóra kerülsz a magaddal való elégedetlenség miatt. (Nyugi, nem vagy ezzel egyedül - néha én is el tudok kenődni attól, hogy korombeli emberkék mennyi mindent elértek már, én meg 45 évesen találom ki saját magam).
Már nem tartod szórakoztatónak az ismerőseidet, sőt, bosszankodsz, haragszol rájuk, olyan feltételezésekbe bocsátkozol, mint például: "persze, neki könnyű, mert a se@e alá raktak mindent" vagy "apuci beprotezsálta", "lopni tudni kell", "nem tisztességes úton szerezte", "nem is dolgozott meg érte"...
Nem tudsz örülni más eredményeinek, mert a sajátoddal elégedetlen vagy!
Photo by: Brooke Winters on Unsplash
De miért is? Mert az egész életed egy verseny: mások élete a te életed mércéje.
Jó kis beidegződés ez, mit ne mondjak! Gyerekkorunk óta megfelelni akarunk a szüleinknek, tanárainknak, felnőttként a főnökünknek, társunknak - akik egyébként szintén versenyeztetnek a tesóinkkal, osztálytársainkkal, munkatársainkkal, exekkel.
Az előbb szóba hozott oldalakon pedig észre sem veszed az önsajnálattól, hogy az ismerőseidnek csak egy apró, mondhatni a legszebb puzzle darabkája az, amit a kirakatban látsz. Most komolyan! - egy exponálással akarsz ringbe szállni?! Úgy gondolod, hogy náluk nincs ajtócsapkodás - csak azért, mert nem posztolják ki? Ebben a játékban így csak veszíteni fogsz, mert mindig lesznek nálad jobbak.
Ugye, bele sem gondoltál még, hogy éves szinten kb 22 ezer (!) értékes percet (több mint 360 órát) fecsérelsz arra, hogy mások életével foglalkozol és nem a tiédre koncentrálsz! Ahelyett, hogy azon agyalnál, hogyan legyen neked jobb, nyalogatod a sebeidet, mert úgy érzed, évekkel le vagy maradva az ismerőseidtől. Kevésnek és jelentéktelennek hiszed magad - az önbizalom hiánya pedig akár meg is semmisítheti az addigi álmaidat.
Lehet, hogy ezt így most erősnek érzed, de, ha nem a te inged ne vedd magadra, ha viszont mégis, fogd fel egy szeretetteljes fenéken billentésnek, ami kimozdít ebből az állapotból és hátha elkezdesz arra figyelni, hogy valójában mennyire jó neked!
Photo by: Nine Köpfer on Unsplash
Nézd magad távolabbról és örülj annak, aki vagy! Örülj annak, amit eddig elértél! Értékeld, jutalmazd meg minden apró kis sikeredet! A következő év 22 ezer percét pedig fektesd magadba - ennyi idő simán elég egy jó kis önképző kurzusra, ami dob majd egy kicsit az önbizalmodon és az önértékeléseden! Azt meg, ami most fáj, miközben mások profilját nézed, használd iránytűnek: megmutatja, merre indulj, hogy az önfejlesztés útjára lépj! Ösztönözzön az, amire most féltékeny vagy: te is meg tudod csinálni, neked is sikerülhet! Képes vagy rá!
Ne akarj olyan lenni, mint más! Ne irigyeld más pálmafáját vagy autóját, örülj a hétvégi erdei sétának vagy biciklis túrának! Teremtsd meg a saját élményeidet! Éld a saját életedet! Valósítsd meg a saját álmaidat! Hozd ki magadból a legtöbbet és akkor eléred a céljaidat!
"Mindig saját magad legjobb változata legyél ahelyett, hogy valaki más gyenge utánzata próbálnál lenni." [Judy Garland]